http://data.hu/get/4441381/Robinson_Crusoe_.txt?pid=1300129514

http://data.hu/get/1460178/Robinson.part1.rar.html?pid=1300129514

http://data.hu/get/1461331/Robinson.part2.rar.html?pid=1300129514

Daniel Defoe     Robinson Crusoe 
hangoskönyv

Felolvasó: Tamás Ferenc
A mindenki számára ismerős, szinte modern mítosznak számító történet meglehetősen egyszerű: egy fiatal angol polgár, Robinson, hajótörés következtében egyedül marad egy magányos, lakatlan szigeten. A megmentett tárgyak, eszközök segítségével, saját leleményességével egymaga is kultúrát, civilizációt teremt. Később társa is adódik, egy „benszülött” Péntek személyében, aki hódolattal, csodálattal adózik a fehér ember fölényének.

Daniel Defoe kalandos élete folyamán egy könyvespolcra való könyvet írt, cikkei, vitairatai az újságírás-történet halhatatlan emlékei, regényeinek egy része korának jó átlagterméséhez tartozik, de van egyetlen könyve, amellyel a szépprózaírás legelső sorába lépett, nemcsak halhatatlant, hanem évszázadokra szóló hatásút teremtve. Ez a Robinson Crusoe. Robinson alakja és története rég levált alkotójáról, önálló életet él, Robinsonról kisgyermek korunktól fogva tudni szoktunk, s tudnak azok is róla, akik már el is felejtették, vagy soha nem is tudták, hogy ezt a halhatatlan ismerőst egy Daniel Defoe nevű író írta 1719-ben.

Ezt a Defoe nevű írót nem is hívták Defoe-nak. Igazi neve Daniel Foe volt, egy londoni iparosember – gyertyamártó – fia, aki idővel a politikai élet terére lépett, és nem találta ehhez eléggé előkelőnek az apáktól örökölt nevet, megtoldotta a De szócskával, amelytől nemesi hangzást kapott. Úgy vélte, ez a jó hangzás előnyös bármelyik politikai pártban. Márpedig közéleti szereplésének évtizedeiben könnyedén változtatott pártot, és mindegyik párt szívesen fogadta, mert könnyed tollal és okos szellemességgel tudta bizonygatni bárkinek az igazságát. És mégsem mondható lelkiismeretlen politikai kalandornak, mert minden oldalról az emberséget, a méltányosságot, a szegények igazságát kereste. Valamelyest azonban mégis kalandor volt, mert igazságaihoz szinte hajszolta a veszedelmeket, játszott a tűzzel, egymásnak ellentmondó közéleti szerepeket vállalt, és egyáltalán nem törődött azzal, hogy kinek mi a véleménye róla. S ha olykor már mindenkinek rossz véleménye volt felőle, akkor leült, írt egy hatásos regényt, és meghódította az olvasókat.